A fiúk becsülete olyan kincs

mi el nem vész, hisz olyan nincs!

A fiúk olyanok mint a köd jönnek..mennek

egy lányt csak egy napig szeretnek

De aki egy hónapig bírja

annak megvan ásva a sírja

És aki egy évig tud szeretni

azt múzeumba kell helyezni

és főléje ezt kell jegyezni

"Ezt embernek lehet nevezni"

Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet.
A másikról azt hisszük, hogy boldog talán,
Irigykedünk egy vidám szaván.
Azt hisszük, a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
Nem vesszük,  dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
Az egyik szemünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk

A néma fájdalom ott van az arcodon,
a remény bélyege sóvárgó vágyadon,
az álom arcképe valós hajnalodon,
a részegítő ábránd minden gondolatodon.
Beszél a szem, az arc, a lélek,
akkor is, ha a szájjal nem beszélnek,
szól a szív harangja, csendje a létnek,
beszél a tett, ha a szájjal nem beszélnek.
A megsebzett lélek mindig árulkodik,
a szív tovább zakatol, a test hálálkodik,
a szó hallgatag, a könny vonakodik,
de az érzés ordít, feszít, tolakodik.
Az ember elhiszi, az ész felfogja,
az elmúló idő lassan megoldja,
a szem elnémul és a harcot feladja,
az ember elhiszi és magát megadja.
ezt mintha én irtam volna

Ma JoBbAn SzErEtLeK mInT tEgNaP..

S hOlNaP jObBan FoGlAk sZeReTnI mInT ma!!

 
Hát itt vagyok
A szívemmel,
Mert hát nem kellett senkinek.
Vagy talán mégis?
Tán kérték, tán elfogadták,
De visszakerült,
Hát egyremegy.

Hát itt vagyunk.
És most várunk.
Leszünk tán valakié.
Mert büszkék önmagunkra vagyunk,
És tudjuk, hogy mennyit ér:

A szó; ami az ajkon fakad.
A megremegő, halk mozdulat.
Szemelkérés; követelés.
Ittmarasztó, lágy ölelés.

Könyvünkből, ha reá nézünk.
Munkánkban, ha ráérezünk.
Nyitva szemünk, mindig látja.
Kezünk testét megcsodálja.

Távol hogyha; mégis itt van.
Csókkal ébred karjainkban.
Ne engedjen; csak akarjon!
Hosszú éjre itt maradjon!

Hát itt vagyok
A szívemmel,
Mert hát nem kellett senkinek.
Vagy talán mégis?
Tán kérték, tán elfogadták,
De visszakerült,
Hát egyremegy.

Hát itt vagyunk,
És most várunk.
Leszünk tán valakié.
Mert büszkék önmagunkra vagyunk,
És tudjuk is, hogy mennyit ér;
Azmit adunk.
Azmi vagyunk.

"Ha a tények nem igazolják az elméletedet, változtasd meg...a tényeket!"

/Albert Einstein/

Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány de minden szemétdomb felett egyszer felragyog a szivárvány

Az igaz barátság olyan, mint
a jó egészség, az értékét csak akkor
becsülöd meg igazán, ha már elveszítetted.

"Kezem kezed nélkül, mint virág illat nélkül.
Ajkam ajkad nélkül, mint reggel harmat nélkül.
Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tenger!"

Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik BÁNAT vagy BOLDOGSÁG!!!
 El ne mulszd a percet mit egy ki nem mondott szó semmivé tehet!

"Szívemben örizlek, el sosem felejtelek,
Lelkembe, mint a savak belemartalak.
Örizlek, mint a vak szemében őrzi még hajnali ég színét
S amit még látott, az utolsó sugarat"

"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás."

"Lehet hogy a világnak te csak egy senki vagy, de az is lehet hogy egy másik senkinek te vagy a világ"

Ha egy szív érted dobban, szeresd magadnál jobban...
Mert jöhet más idő, fájhat szíved érte, szeretheted, imádhatod, nem lessz tiéd mégse!

Megbocsátani annyi,mint helyrehozni a hibát,hogy megharagudtunk.

Tégy minden jót, amire képes vagy
És tedd olyan csendben,
Ahogyan csak lehetséges.

Mindennap megszűnik valami,
amiért az ember szomorkodik.
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni.

Nem a világ halad, mi változunk.

Jönni kell, látni, győzni. Idejében jönni, élesen látni, teljesen győzni. Mindig ez volt és marad az ifjúság feladata.

"Úgy élj a jelenben, hogy
megbánás nélkül
gondolhass a múltra."

"A szárny megnőtt üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák."

"Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot..."

"Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!"

Régi harcok, régi kopott könyvek
Derű, mosoly, néha fájó könnyek
Múlik minden, suhannak az évek
Búcsút intünk fájó diákévek."

"... nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az első ifjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátjainkban
leltük fel az egész világot"

Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás."

"Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes."

"Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress."

Tudod mi a bánat?Ülni egy csendes szobában s várni valakire aki nem jön többé?
Elutazni onnan ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké?Hideg búcsúzásnál forró csókod kora,
 mással látni őt, s nem visszafordúlva kacagnék boldogtalan hazúg lemondással, otthon leborulni könnyes csalódással.
 Ezért átvergődni hosszú éjjszakákkal,imádkozni azért h. ő meg ne tudja mi is az a bánat!!

Ma még boldog vagy és vidám, de megtanulsz sírni egy forró éjszakán.
Szemed égni fog a nyári muzsikától,szíved fáj. S megtudod akkor mi az
élet mit jelent valkit szeretni s ha a csalódás összetörne és nem tud
szíved feledni bánatod ne mutassd senkinek töröld le könnyed és nevess..!!